A Búcsú a fegyverektől című regény tér és idő szempontjából jól körülhatárolt. Cselekménye az első világháborúban játszódik. A szerző változatos helyszíneket vonultat fel az események bemutatásakor: a svájci-olasz határtól, Milánón át az alpesi településekig számos színtérről olvashatunk. Az író nem közöl minden esetben pontos adatokat (például a dátumokat illetően), erre azonban a kortárs közönségnek nem is volt szüksége. Mivel a regény 1929-ben jelent meg (tizenegy évvel az 1918. november 11-ei fegyverletétel után), így a leírtak viszonylag elég frissek voltak az akkori olvasók számára ahhoz, hogy a szöveg adott mozzanatait valós történelmi eseményekhez kapcsolják, különösebb magyarázat nélkül.

Ezzel szemben nekünk, mai olvasóknak szinte elengedhetetlen a regény megértéséhez és élvezhetőségéhez a történelmi rálátás. Ennek érdekében fontos említést tennünk bizonyos háttér-információkról, amelyek segítenek a regénybeli körülmények feltárásában: az első világháború, avagy a Nagy Háború 1914-ben, Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg meggyilkolása ürügyén kezdődött. A harcok a Központi Hatalmak (Osztrák-Magyar Monarchia és Németország) és a Szövetségesek (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Olaszország, majd 1917-től az Amerikai Egyesült Államok) között folytak mintegy négy éven keresztül. A Búcsú a fegyverektől cselekménye 1916-tól veszi fel az események fonalát: az olasz katonák az osztrák-magyar sereg ellen harcolnak az osztrák-olasz határon, feltartják az ellenség haderejét, hogy azok képtelenek legyenek a német csapatokkal egyesülni. Később Oroszország az 1917-es kommunista forradalom hatására kénytelen visszavonulni, a németek pedig ennek következtében beavatkoznak a harcokba az osztrák oldalon: végül az olasz sereg Caporetto-nál ugyancsak visszavonulásra kényszerül.

A háború nagy hatással van a közélet minden területére: nincs olyan, aki – pozitív vagy negatív irányban – ne lenne érintett. Ez kitűnik a mű összes karaktere esetében, ám a legnagyobb hangsúly természetesen a főhősök életén van. A regény férfi főszereplője és a történet elbeszélője, Frederic Henry, a Szövetségesek oldalán harcol a Nagy Háborúban. Az egyébként amerikai származású Henry mentőszolgálati alhadnagyként szolgál az olasz fronton. Inkább külső szemlélőként viselkedik a háborút illetően, nem hazafias lelkesedésből vesz részt benne, sőt sokkal inkább értelmetlennek tartja azt.

Nem igazán találja a helyét, ami teljesen érthető, hiszen idegenként harcol egy olyan országért, amely nem az otthona. Éppen emiatt érdekes, hogy a regény egyik fejezetében sem tudjuk meg a tulajdonképpeni indokot, amiért bevonult – amerikai állampolgárként ugyanis nem lett volna köteles.

– Furcsa dolog, hogy maga az olasz hadseregben szolgál.
– Voltaképpen nem is a hadseregben. Az egészségügyieknél szolgálok.
– Akkor is furcsa. Miért csinálja?
– Magam sem tudom – mondtam. – Nincs mindig mindenre magyarázat.

_____________________________

– Énbelőlem nem csinálnak még egyszer katonát. Egy háborút már végigcsináltam Abesszíniában. Slussz. De maga miért ment bele?
– Nem is tudom. Mert hülye voltam.

Ernest Hemingway, XX. századi amerikai író Búcsú a fegyverektől című műve a modern irodalom egyik legmeghatározóbb regénye. Az önéletrajzi ihletésű háborús regény 1929-ben jelent meg a Scribner’s Magazine című irodalmi folyóiratban.

Hemingway nemzetközi hírnevet hozó írása a világ válságos helyzetének és az érzelmek dominanciájának művészi ötvözetéből jött létre; témája a háború és a szerelem. A háború leírása mindenféle propagandától mentes, realista szemléletű. Az elbeszélés során a háborút elutasító és a felsőbb hatalmakat elítélő nézőpont érvényesül leginkább – a szerző a hősiesség lehetősége helyett inkább a dekadenciát, az emberi morál és a társadalmi értékek totális pusztulását látja a háborúban.

A szerelem témájának feldolgozása a regényben joggal hasonlítható a shakespeare-i Rómeó és Júlia-történethez: a társadalmi helyzet nem engedi beteljesülni az egyébként ideális szerelmet.

A történetet olvasva rájöhetünk, hogy a regény egyáltalán nem bonyolult, sem tartalmilag, sem szerkezetileg, sem pedig a karaktereit illetően. A regény során végig ugyanazon korlátozott tudású elbeszélőn keresztül értesülünk a történésekről. A narráció egyes szám első személyű, az elbeszélői nézőpont pedig szubjektív. Az elbeszélés múlt idejű, a történtek sorrendje kronologikus. Az író a regény során egyetlenegy narratív síkot folytat, nem ugrál térben és időben, sőt nem él a visszatekintések lehetőségével sem. Az események lineárisak és ok-okozati összefüggésben állnak egymással, vagyis a mű történetalakítása metonimikus.

A Búcsú a fegyverektől című regény tér és idő szempontjából jól körülhatárolt.
Cselekménye az első világháborúban játszódik. A regény férfi főszereplője és a történet elbeszélője, Frederic Henry, a Szövetségesek oldalán harcol a Nagy Háborúban. Az egyébként amerikai származású Henry mentőszolgálati alhadnagyként szolgál az olasz fronton. Ugyanitt, Olaszországban tartózkodik egy brit fiatal lány, Catherine Barkley, a könyv női főszereplője, aki ápolónőként dolgozik az olasz hadseregnél, később pedig egy milánói kórházban. A két főhős Henry barátja, Rinaldi által találkozik. Henry és Miss Barkley karakterei mind az író saját tapasztalataiból ihletődtek, hiszen Hemingway maga is szolgált az olasz fronton az első világháborúban (a tapasztalatai alapján tudott Henry szemszögéből írni). Catherine-t egy valódi ápolónőről, Agnes von Kurowskyról mintázta, akivel Milánóban találkozott az első világháborúban, és akibe később bele is szeretett.