A Búcsú a fegyverektől című regény tér és idő szempontjából jól körülhatárolt. Cselekménye az első világháborúban játszódik. A szerző változatos helyszíneket vonultat fel az események bemutatásakor: a svájci-olasz határtól, Milánón át az alpesi településekig számos színtérről olvashatunk. Az író nem közöl minden esetben pontos adatokat (például a dátumokat illetően), erre azonban a kortárs közönségnek nem is volt szüksége. Mivel a regény 1929-ben jelent meg (tizenegy évvel az 1918. november 11-ei fegyverletétel után), így a leírtak viszonylag elég frissek voltak az akkori olvasók számára ahhoz, hogy a szöveg adott mozzanatait valós történelmi eseményekhez kapcsolják, különösebb magyarázat nélkül.

Ezzel szemben nekünk, mai olvasóknak szinte elengedhetetlen a regény megértéséhez és élvezhetőségéhez a történelmi rálátás. Ennek érdekében fontos említést tennünk bizonyos háttér-információkról, amelyek segítenek a regénybeli körülmények feltárásában: az első világháború, avagy a Nagy Háború 1914-ben, Ferenc Ferdinánd osztrák főherceg meggyilkolása ürügyén kezdődött. A harcok a Központi Hatalmak (Osztrák-Magyar Monarchia és Németország) és a Szövetségesek (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Olaszország, majd 1917-től az Amerikai Egyesült Államok) között folytak mintegy négy éven keresztül. A Búcsú a fegyverektől cselekménye 1916-tól veszi fel az események fonalát: az olasz katonák az osztrák-magyar sereg ellen harcolnak az osztrák-olasz határon, feltartják az ellenség haderejét, hogy azok képtelenek legyenek a német csapatokkal egyesülni. Később Oroszország az 1917-es kommunista forradalom hatására kénytelen visszavonulni, a németek pedig ennek következtében beavatkoznak a harcokba az osztrák oldalon: végül az olasz sereg Caporetto-nál ugyancsak visszavonulásra kényszerül.

A háború nagy hatással van a közélet minden területére: nincs olyan, aki – pozitív vagy negatív irányban – ne lenne érintett. Ez kitűnik a mű összes karaktere esetében, ám a legnagyobb hangsúly természetesen a főhősök életén van. A regény férfi főszereplője és a történet elbeszélője, Frederic Henry, a Szövetségesek oldalán harcol a Nagy Háborúban. Az egyébként amerikai származású Henry mentőszolgálati alhadnagyként szolgál az olasz fronton. Inkább külső szemlélőként viselkedik a háborút illetően, nem hazafias lelkesedésből vesz részt benne, sőt sokkal inkább értelmetlennek tartja azt.

Nem igazán találja a helyét, ami teljesen érthető, hiszen idegenként harcol egy olyan országért, amely nem az otthona. Éppen emiatt érdekes, hogy a regény egyik fejezetében sem tudjuk meg a tulajdonképpeni indokot, amiért bevonult – amerikai állampolgárként ugyanis nem lett volna köteles.

– Furcsa dolog, hogy maga az olasz hadseregben szolgál.
– Voltaképpen nem is a hadseregben. Az egészségügyieknél szolgálok.
– Akkor is furcsa. Miért csinálja?
– Magam sem tudom – mondtam. – Nincs mindig mindenre magyarázat.

_____________________________

– Énbelőlem nem csinálnak még egyszer katonát. Egy háborút már végigcsináltam Abesszíniában. Slussz. De maga miért ment bele?
– Nem is tudom. Mert hülye voltam.